24 nov Hálaadás és Fekete Péntek

Életemben nem láttam még akkora sült pulykát, és persze mellette a hatalmas adag krumplipüré, valamint az úgynevezett gravy- szósz virított, és számos más finomság, rogyásig. Épp csak kezdtem értelmezni a szavakat jó sok évvel ezelőtt, az amerikai egyetemi tanulmányaim alatt, amikor Minnesotában először találkoztam egy helyi család meghívására a “Thanksgiving”, vagyis a Hálaadás gazdag és meghitt ünnepével.

A Hálaadás azóta – sok más hangsúlyosan amerikai ünneppel együtt -, hozzánk is lassan bekúszott, s ma már tudjuk, hogy minden november negyedik csütörtökje a Hálaadás hosszú hétvégéjét indítja útjára – már aki tartja az ünnep ilyen hagyományos formáját.

Én persze őszintén hiszek abban, hogy nem kell feltétlenül hivatalos ünneplés ahhoz, hogy az ember hálát érezzen valakik iránt, vagy éppen számos dologért, és ezt a hálát ki is fejezze a maga módján, a lehetőségeihez képest. Ha a szívem legbensőbb mélyére pillantok, a hála érzését a szüleim iránt éreztem igazán erősen elsőként. Most, hogy már régóta nem lehetnek velem és mellettem, azóta éreztem meg igazán, mekkora segítséget jelentettek nekem a hétköznapokban, és persze mindig. Egészséges értékrendet, tiszteletet tanultam tőlük, emberséget szintén, s láttam a szorgalmukat, amiért nagyon hálás vagyok ma is.

Ma már a saját családom jelenti a töltekezés legfőbb forrását, ezért hálás vagyok a férjemnek és a gyerekeimnek is, mert rengeteget kapok tőlük lelkileg.

De higgyétek el, egyáltalán nem szégyen hálát érezni például a saját testünk, vagy tehetségünk, képességeink iránt sem, hiszen azok rendre kiszolgálnak minket télen-nyáron, hőségben és fagyban, éjjel és nappal.

Nem csupán a híres novemberi negyedik csütörtök, de az azt követő első péntek is becsatlakozott az esztendő nevezetes naptári napjai közé. A Black Friday, vagyis Fekete Péntek eredendően nem annyira pozitív konteksztusban vonult be az amerikai történelembe, és sokféle legenda fűződik ehhez, az aranyspekulációs tőzsdekrachtól elkezdve oly sok minden másig. Az azonban bizonyosan nem téves megközelítés, hogy amikor a kereskedéseket a hatalmas árengedmények és a karácsonyi szezonkezdés miatt megrohanó vevők miatt a cégek végre mérhető profitot termelnek, akkor a könyvelők más színű tollra váltanak a hagyományok szerint: vagyis az addig minuszos könyvelést jegyző piros színből a pluszba, vagyis profitba forduló fekete tollat veszik elő, ahogy a tőzsdei jegyzésben szokás.

Manapság nekünk ebből már csak a minél magasabb százalékos hirdetésekkel előrukkoló cégek reklámjai maradnak meg, és persze a ragyogó lehetőség, hogy valóban okosan, kevesebbet költve, elkezdjük beszerezni a karácsonyi ajándékokat.

Csisztu Zsuzsa