15 júl Esetleg ma este örülhetnénk végre egy kicsit?

Még hivatalosan nem rajtolt el. Már nagyon izgatottan ülök, mert a helyszínről, vagyis szabadtérről fogom nézni a ma esti FINA2017 Hivatalos Megnyitóját, igen azt, amely most nem tudom pontosan hány milliárdért készült, a záróünnepséggel együtt, de ma este ez nem is nagyon érdekel, és bevallom a következő két hétben is a legkevésbé sem szeretnék számokkal foglalkozni ebben a kis személyes blogban, hacsak nem az érmeink számát kell majd  – reméljük – nagy erőfeszítések árán összeszámolnom.

Azért nem, mert tisztában vagyok persze én is maximálisan azzal, hogy mely ágazatokból és mennyire nagyon hiányoznak még milliárdok és azokra költeni is kell, folyamatosan, lankadatlanul. De, az is tény, hogy nem vagyok közgazdász és nem vagyok politikus sem, és sosem láttam még más, külföldön rendezett vizes világbajnokság valós bekerülési költségeinek ilyen-olyan szummáját, senki nem mutatott nekem dupla vonal alatti számsort még eddig, hogy mondjuk Fokvárosban ugyanez két év alatt mennyibe kerülne. Így őszintén? Nem is tudom eldönteni, ez most naggggyon-nagyon sok, vagy nem annyira, amit bő két év alatt – a döntés megszületése óta – a mai nyitányig elköltöttek az adóforintjainkból.

Jó, persze, mondhatják néhányan, hogy senki sem szegezett fegyvert a fejünkhöz, hogy nekünk muszáj megmutatni a világnak, hogy mi rekord idő alatt is tudunk ilyet. De valóban itt volt egy lehetőség, és most úgy tűnik, nagyjából meg is ragadtuk.

Együtt szenvedtük meg a város feltúrását, közösen szentségeltünk az építkezések miatti útlezárások miatt, de a mai naptól érvényben lévő útlezárások, elterelések – azoknak mondom akik még nem láttak külföldön ilyeneket más világversenyek, vagy akár ugyanilyen világesemény miatt – már a verseny, magát és a benne szereplőket szolgálják, mert ez ilyenkor mindenhol így van.

Még a hivatalos nyitány előtt vagyunk, de már telnek meg dugig a lelátók, igen, azokon a verseny helyszíneken, ahol ma már büszkeségre okot adó környezet és körülmény fogadja a vendégeinket, nem úgy mint jó sok éven át, amikor mondjuk a Komjádiból közvetítettünk vízilabda Euro-liga döntőt. Hát, a vízben világszínvonal volt, a parton, meg lábgomba és elkorhadt lelátók, mocskos öltözők és egy avitt billiárd-klubon keresztüli bejárat. Az szégyenletes volt, ami most van, arra szerintem büszkék lehetünk.

A Duna Aréna – voltam belül többször – számos külföldi uszodát és úszókoplexumot látva olimpiai eseményeken is, világszínvonalú, és ha tetszik, ha nem, ezt is mi építettük. Ha nem is mi, a két kezünkkel, de mi is használhatjuk majd, ha már a vb csak – reméljük –  édes emlék marad. Meg ugyanígy használhatjuk a felújított Hajós Alfrédot, és Csaszit, Komit, amelyek végül mind-mind itt maradnak nekünk, fővárosiaknak és fővároson kívülieknek, ahol kulturáltan pancsikolhatunk.

Annyira jellemző ránk, magyarokra ez a fanyalgás, ez a kötözködő és finnyogó kommentáradat, „hogy nincs ellégé feldíszítve a város, meg láttam még homokzsákokat itt-ott ( igaz ugyan, hogy az ideiglenes kerítéseket voltak hivatottak rögzíteni, de ott voltak tényleg), hogy miért nem kék, ami fehér, ésatöbbi. Szó sincs róla, hogy egy újságíró ne őrízze meg a kritikus látásmódját, mindig, minden körülmények között, de a jót, szépet észrevenni képes szemléletét meg nem kötelező elveszítenie, szerintem.

Mondhatják, nekem persze könnyű, mert én sportolói szemmel látok egy ilyen eseményt, és részben igen. Sosem adatott meg, pedig három világbajnokságon is szerepeltem, hogy hazai közönség előtt tornászhassak, úgyhogy, persze, emiatt is örülök annak, ami vár ránk a következő hetekben.

De egyszer, végre, nem lehetne, hogy együtt örüljünk annak, hogy helybe jött a világ hozzánk egy ekkora eseményre? És ezt MI rendezzük! Mi igazgatjuk, mi szeretjük, mert a mi erőfeszítéseink, a mi türelmünk, bosszankodásunk, hitünk és izzadságunk is hozzáadódik ehhez az egész nagy VIZES VB csomaghoz. Ha mindenkitől csak egy csepp, már az is elég. Egy csepp víz. És egy egészen nagy víztömeg lesz belőle. És, ugye azt megtanultuk, hogy a „víz az úr”.

Csisztu Zsuzsa