15 dec 4. rész – Majdnem lottómilliomosok

Legutóbb utaltam arra, hogy az első gyermekünkkel, Krisztiánnal való várandósságom idején már elindítottuk ezt a projektünket, hiszen az én életem párja, amolyan tudományos kísérleten alapuló módon kilenc hónapon keresztül sugdosta bele este és reggel, reggel és este a pocakomba, hogy “jó alvó leszel, jó alvó leszel, Kisfiam!”. Krisztián nagyjából hathetesen már átaludta az éjszakákat, vagyis kísérletünk ezen része eddig beigazolódni látszik.

Az alvással nincs gond, na de az evéssel?! Vagyis, hogy szabadalmunkat piacra dobhassuk és kaszáljuk a milliókat, azt csak az az apró tökéletlenség lassítja, hogy nem minden ízében lett százszázalékos a pocakos mantrázás, merthogy Krisztián bár jó alvó, de nem anyira jó evő, hogy finoman mondjam. Egész pontosan, kissé lassú és olykor alig evő, merthogy ez a téma maximálisan hidegen hagyja.

A  “na, még egy korty, na még egy kanál, na még egy falat, Kisfiam” csengésű szentháromság már úgy beleégett a mindennapi szótáramba, hogy néha kishíján a Sporthírekbe is belekombinálom.   Imáinkban  a “Mindennapi kenyerünket edd meg nekünk ma” szinte természetes fordulatként kúszott be, és kár, hogy nem mértük, de lehet hogy mostanra Krisztián lehetne az evés közben a legtöbb időt az asztaltól távol töltő gyerekek Guiness rekordere is, ha időben elkapunk egy stopperórát.

A legelején hibáztunk és elhatároztuk: ha mégegyszer nekifutunk, másképp csináljuk. Ugyanúgy, de másképp.

Így tehát, amikor Adrián fiam is megkezde pöttömnyi pályafutását a növekedés kilenc hónapog tartó édes burkában, akkor a tudományos munka eképp folytatódott: “jóalvó és jóevő leszel, Kisfiam. Jóalvó és jóevő! Érted?!

Valami lehetett ebben a szuggerálásban, mert jött, evett és aludt. Hathetesen már annyit evett, hogy az egyharmadát rendszeresen visszabukta, mert egyszerűen megtelt a kis mini tömlő odabenn. És evett és megint aludt. És akkor tudtuk. Tudtuk, hogy megvan, tudtuk, hogy a birtokában vagyunk a módszernek, a szabadalomnak, a nyugodt, jól evő és a szüleit éjszaka is aludni hagyó baba “előállítási” receptjének. De ahogy ezt kimondtuk, egyben tudtuk azt is, hogy megint elhibáztunk valamit. Valami kis apró, de a jövőre nézvést nem lényegtelen részletet kifelejtettünk. Elhatároztuk, hogyha mégegyszer esetleg nekifutnánk –  immáron harmadszor is  – a tudományos kísérletezésnek a mantra a következőképpen hangzik majd: “jó alvó, jó evő és lottómillios leszel, Kisbabám”. Érted?! Lottómilliomos!

Csisztu Zsuzsa