15 dec 2. rész – Mérlegképes tejnyelő

 Ha már az ember lánya kilenc hónapnyi hol hevesebb, hol tettetetten lanyhuló aggodalomfolyam után végre kezében tarthatja mindenkiénél – naná -, gyönyörűbb gyermekét, egy perc felocsúdás nem sok, annyi sem adatik meg a szegény párának, hiszen jön a tejbelövellés kérdése, már csakhogy így a közepébe vágjak.

Vagyis a továbbaggódás, hogy lesz-e anyatej, elég lesz-e, fog-e enni a Drága, annyit-é, amennyit a NAGYKÖNYV előír? Akkor-e, olyan sűrűn, olyan ütemben, és olyan színű ruhában-e, ahogy azt felillik? Annyit hízik-e, akkor, és oda-e, ahova kell? És jönnek a  – mai ésszel – butyutábbnál butyutábbnak tűnő kérdések, a “jótanácsok”, az idegenektől érkező, folyamatosan megemésztendő személyes tapasztalatok, a köménymagos levesek, a csodakencék és a csodakancák… Jaj…

Azt mondják, hogy ez persze ösztönösen kódolva van bennünk, annyira felkészültek akarunk lenni, hogy minden létező technikai segédeszközt beszerzünk, hogy jól elbizonytalanítsuk magunkat. A gépi és kézi fejőgéptől elkezdve, a szilikonos védőberendezéseken át, a tejmelegítőn és melegentartón keresztül a legnagyobb csapdát is ideértve, ami nem más, mint a digitális mérleg.

A digitális mérleg korunk mumusa. Nálunk legalábbis az volt. Vagy azért, mert gyengült benne az elem, vagy azért, mert frissen cseréltük. Vagy azért, mert jó volt az alátámasztás, vagy azért mert nem. Vagy azért, mert mert a magát álomba szopizó gyermek valamelyik végtagja rendre lelógott róla, amikor mértük, vagy azért, mert nem olyan pózba feküdt rajta mint legutóbb. De annyi szent, hogy jót mutatni – már ami nekem tetszett volna – nem volt képes.

Ahogy haladunk a nagyobb grammok felé, biztos, hogy kétszer nem mutatja ugyanazt a súlyt az evés előtt és az etetés után? Na, de minek vagyok ilyen balga, hogy kétszer egymás után is megmérem? Szóval, most melyik az igaz? Melyiknek higgyek? Tényleg ilyen keveset evett?

Na, és akkor mi van, amikor az etetés után mínusz húsz grammal kevesebb a gyerek súlya mint az etetés előtt? Erre mondta a férjem, hogy mutogassuk, mert szerinte ez az egyetlen gyerek a Földön, amelyik észrevétlenül képes visszaköpni az anyatejet az anyjába még az előző étkezésből. Tévedett: a második fiúnk is tudta ezt a mutatványt. Vagyis a digitális mérleg nála is előhúzta a “fogyott a gyerek a szoptatás alatt” kártyát. Atyaég, hányszor, de hányszor akartam kidobni a formás dizánjdarabot az ötödikről ezekben a hónapokban? Csak tartottam tőle, hogy valaki megtalálja és hasonlóan kellemetlen perceket szerezne neki, mikor a püspökkenyér receptjéhez méricskéli az alapanyagokat és ezt nem viseltem volna el…

Csisztu Zsuzsa