15 dec 3. rész – Világszabadalom

      Meséltem már ugye arról a szívet-lelket melengető, tüdőcsúcsig felívelő, tarkót simogató érzésről, amikor az ember lánya megtudván a nagy hírt, közli mindezt az ő élete párjával, akinek ugyanaz a láng lobban a szemében, ugyanazzal a hevülettel, ugyanolyan áhítattal?!

Egyszer csak elindul benned egy új élet aprócska lüktetése, a legnagyobb csoda mind közül. Ezzel a lelkiállapottal fekszel és kelsz, és csak összenéztek és legszívesebben elolvadnál a gondolattól, hogy Ő meg én, Ó igen, mi, ketten erre voltunk képesek, és ugyan még semmi nyoma nincs rajtad a változásnak, de Te már elvárnád egy kicsit, hogy mindenki úgy, mondom, ÚGY nézzen rád, mint egy potenciális szülőjelöltre… hiába, az élet szép… és úszol és suhansz a boldogságban, és lebegsz a föld felett, s mindez eltart egészen addig, amíg a – a terhességed publikussá válása után  – a Te életed párja nem állít haza. Az első kanbuliról.

A fény ugyan még mindig ott csillog a szemében, de mintha valamelyest tompult volna a ragyogás. Ja, hogy a világűrből is szabadszemmel jól látható mennyiségű sör fogyott az előző este? Ugyan már! Hiszen nem a folyékony kenyér, nem is a testi táplálék, nem az elfogyasztott alkohol mennyisége, hanem sokkal inkább a szellemi “felkészítés” az, ami meggyötörte a kedvesed arckifejezését, ahogy lassan a dolgokra fény derül. Mert, mivel telt az előző este, amikor a haverok, barátok megtudták, hogy APA lesz a jóbarátból? Észecgéberkedéssel – van ilyen szó? – mindegy is. Oltogatással, élcelődéssel, jótanácsok kisebb–nagyobb csokrának átnyújtásával, gunyoros kacajokkal, hogy ugyebár “neked se legyen jobb, Barátom, mint nekünk” – a “márApák” szerint.

Aztán, amikor valamelyik reggel két harapás piritós között kiszisszen a fogai közül, hogy “azt is mondták a srácok, hogy még ebben a kilenc hónapban aludjuk ki magunkat alaposan, mert aztán évekig úgyse fogjuk” – először érzed azt, hogy rést ütöttek a pajzson.

Kisvártatva előállt a tudományos megközelítésben is egyedülállónak tűnő, rendkívül megalapozott, kettős vak, placebo kontrollált  – ezt szokták a gyógyszertesztek kritériumának is állítani ugyanis -, simogatós módszerével. Nyugalom, még nem értünk el a piros 18-as karikáig, nem kell átkapcsolni.

Történt ugyanis, hogy ettől a naptól kezdve a reggeli ébredés után és az esti elalvás előtt finom pocaksimogatások közepette halk sugdosásokkal mormogta a tudományt: miszerint: “jóalvó leszel, jóalvó leszel, jóalvó leszel”.

Módszerében hajthatatlan volt és kitartó, és amikor nagyjából a hatodik hetes baba szépen lassan kezdte egyre hosszabban végig aludni az éjszakát, sőt, amikor már szinte az éjszakai etetések alatt is alvó állapotban fogyasztotta el a neki szánt mennyiséget, akkor diadalittasan néztünk össze. Megtaláltuk! Tudjuk! A kezünkben van a módszer.

Csisztu Zsuzsa