22 máj A TELJESÍTMÉNYNEK NINCS NEME – A TELJESÍTMÉNY SZÁMÍT
PERFORMANCE HAS NO GENDER! Performance that counts, that will measure you, no matter whether you are a Man or a Woman!
Fontos, hogy kimagasló emberi teljesítményt azonban ünnepeljük meg, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi érte azt el. Kezeljük értékén a VALÓS teljesítményt és hagyjuk végre abba a talmi dicsőítését…
Nem történt semmi, ami különösebben felbosszantott volna, lassabb és elgondolkodtatóbb folyamat ez, mintsem, hogy hopp! – most eszembe jutott valami, hát írjunk róla. Lassabb, mert érlelődik az emberben, ahogy néha szomorúan konstatálja a hivatása – egykor fontosnak tartott – értékeinek teljes leépülését, a látszatvilág (a Fake-World) felé tolódás erőteljes tendenciáját, a valós problémák helyett a lényegtelenek hangsúlyozását és a talmi csillogás istenítését – különösen a médiában.
Pedig annyi tiszteletreméltó erőfeszítéssel és olyan sok megsüvegelendő TELJESÍTMÉNNYEL találkoztam, akár csak az elmúlt egy év alatt is, miért nem azokat ünnepeljük hangosabban?!
Láttam, például, egy szikrázósan okos afrikai nőt, Evelyn Vatta sportújságírót tavaly Szöulban, amint tudásával és a minőségi sportújságírás iránti elkötelezettségével egy egész kontinenst volt képes képviselni a világszövetségi választáson. Pár héttel ezelőtt Brüsszelben pedig megismertem egy szintén afrikai fiatal kolléganőt, aki újságíróként csatlakozott egy humanitárius tevékenységet folytató alapítványhoz, amely alapvető élelmiszereket, szappant oszt a létminimum alatt élőknek Ugandában és megtanítja a gyerekeket focizni, a tanulás hangsúlyozása mellett. Persze nem kell Ugandáig menni, ha az ember segíteni akar, elég lenne egy kicsit józanabbul költekezni és megállni egy pillanatra, amikor kidobni szándékozunk valamit, ami még másnak talán értékes. Teljesítmény az is, ha célba juttatunk olyan segítséget, amitől valakiknek megváltozhat az élete, vagy akár csak egy örömtelibb napot szerzünk neki ezzel, akár a szűkebb pátriánkban.
Láttam Pakisztánban – mint sportjogászként meghívott vendég -, mindenre elszánt kongresszus-szervező férfikollégát, aki a sport egyetemességébe és béketeremtő erejébe vetett hittel a terrorizmus súlytotta oszágban is képes volt olyan diplomáciai ajtókat megnyitni, amelyekről maga sem hitte, hogy megnyílnak. Láttam és hallotam gyönyörű oxfordi angolsággal – komolyan elgondolkodtató – nyitóbeszédet mondó pakisztáni Miniszterasszonyt, aki a médiát, a kultúrát és az örökségvédelmet irányítja a világ hatodik legnépesebb országában. Láttam és tátott szájjal hallgattam világhírű magyar operaénekesnőt, Rost Andreát, aki az otthonában látott vendégül, amikor címlapinterjút készíthettem vele, hogy meggyőzzön: a család iránti elkötelezettség és az anyaság, valamint a hivatásszeretet és a nemzetközi sikerű karrier, igenis megférnek egyetlen ember lelkében, még ha NŐ is az illető.
Láttam – és a cikkeimben ünnepeltem is – magyar női teniszcsillagot, világbajnoki és Grand-Slam trófeát átvenni végre, annyi befektetett kemény év után, és láttam magyar férfi tenisz tálentumot is a tehetségéhez méltó pályára állni, akár Davis-Kupa, akár egyéni sikerekről essen szó. Képtelenség lenne most egyenként felsorolni a sport, vagy a művészvilág általam követett és teljesítményük nyomán nagyra tartott sportolóinak, alkotóinak hatalmas halmazát. Az azonban, azt hiszem jól látszik, hogy a MINŐSÉG DÍCSÉRETE elsősorban a valós erőfeszítéseknek, az alázattal végzett, hittel teli munkának, a tehetségnek, az ezekből érlelődő valós teljesítménynek szól, amelyek előtt jó érzésű emberek tényleg tisztelettel hajtanak fejet, akár nő, akár férfi éri azt el.
A lényeg a valós, odaadással végzett értékteremtés, a létrehozás gyönyörűségének ünneplése, amelynek a végén többnyire kijön, megérkezik az a TELJESÍTMÉNY, amely igenis képes inspirálni engem és szerintem sokakat. A teljesítmény, ami nem a félreértelmezett és manapság oly nyomasztóan az arcunkba tolt, irritáló luxusról, az ostobaság dícséretéről, a PAZARLÁS piedesztálra-emeléséről, a zéró teljesítménnyel nagyot és érdemtelenül kaszálók világáról, követéséről és istenítéséről szól.
A valós értékeket és az azokat létrehozókat ünnepeljük, őket állítsuk a gyermekeink elé példaképül. A teljesítény számít, és annak nincs neme!
“PERFORMANCE COUNTS” and “ PERFORMANCE HAS NO GENDER”
Dr. Csisztu Zsuzsa